~Hat hosszú év~

Sziasztok!

Jézusom... Ez már az utolsó előtti rész :O Még természetesen lesz egy epilógus, és ki tudja mikor harmadik évad is, de... Wow :D

Ez egy kicsit olyan nosztalgiázós rész, remélem sikerül majd kicsalnom belőletek pár könnyet :)

Köszönöm szépen az előző részhez érkező komikat, nagyon jó estek :3 (Louisniallharry Liamzayn, Neked a választ itt is leírom a gondolatmenetedre: imádom összezavarni az embereket :DDD)

Nem is húzom tovább az időt, kellemes olvasást :D

Zuzaa x

 *Harry*

Alig bírok mozdulni, testem zsibbadt, minta zseléből lenne. Fülemet valami nagy nyomja, ami tompítja a folyamatosan szóló hangos dörömbölést. Mintha géppisztollyal lövöldöznének közvetlenül mellettem.  Szemeimet a sokadik próbálkozásra sem tudom kinyitni, talán össze lettek ragasztva. 

Homályos elmémmel hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a fülsiketítő dörömbölés lassulni kezd, majd egy kisebb rázkódás után megáll. 

Matatás, majd két erős kar ragad meg és állít fel. Eddig ültem? Valami nyitódik, a karok pedig hirtelen előre taszítanak. Már éppen kiáltanék, mikor valaki elkap. Hol a francban vagyok?! Most egyszerre többen ragadnak meg, és elkezdenek vonszolni valahova, míg én semmit se látok. Kendő van a szememen.

Elraboltak?

Hangtalanul folytatódik a lökdösődés, alig állok meg a lábamon, a szer amit beadtak, nagyon erős. De hogyan adták be, ki, és mikor?

Hallom, hogy kinyílik egy ajtó, melyen aztán belöknek. A földre esek, szinte azonnal letépem a szememről a sötét anyagot. Nagy szemekkel nézek körbe, fel sem fogom a látványt.

- Harry! 

*Niall*

Rémülten kapom fel a fejem, mikor kinyílik az ajtó, s két őr lép be rajta. Gemma megszorítja kezemet nyugtatásképp, de semmit sem használ. Nem akarom újra átélni azokat a szörnyű kínokat. 

- Felállni! - vakkantja az egyik őr, mire Gem engedelmesen felpattan, engem viszont a fájdalom nem enged mozdulni. 

- Azt mondtam felállni! - áll elém dühösen a férfi, sokkolófegyverét rám szegezve. Mindig mikor szökni próbáltunk, hatalmas áramütésekkel állítottak meg minket. 

- Nem... Nem bírok... - nyöszörgöm, mire szorosan megragadja a karom és felránt, ajkaimat fájdalmas nyögés hagyja el. Hónom alatt átölel és elkezd kihúzni a kicsiny cellából. Nahát, még ilyen kedves őrrel sem volt dolgom itt. De komolyan. Az egyik, aki általában az ételt hozza, még így is körbefuttatta volna velem az épületet büntetésből, amiért nem teljesítettem a parancsát.

A két férfi elvezet minket a számomra már megszokott úton. Erre szoktak vinni, mikor találkozhatunk egymással mindannyian. De hát... Néhány hete már megvolt ez, miért engedik meg újra? Nem tetszik ez nekem, egyáltalán... 

Mire odaérünk, a többi fiú már ott ül a földön. Mindannyian sápadtak, arcuk beesett, szemükből eltűnt a régi, játékos csillogás. Pont, mint nekem. 

Gemma segít leülni, senki sem kérdez semmit. Szerintem pontosan tudják, hogy mi történt velem. Ezek a falak még a legyek zümmögését is átengedik. 

Hosszú percek telnek el nyomasztó csendben, míg Zayn meg nem szólal:

- Szerintetek most fognak megölni minket? - suttogja maga elé bámulva. Igazság szerint az én fejemben is ilyesmi gondolatok kavarognak. Talán ez egy búcsú, mielőtt az a ribanc megöl minket.

El se tudom hinni, hogy tényleg ő az. Egyelőre még csak Gemma tudja, és fogalmam sincs, hogyan mondjam el a fiúknak. Félek, ismét valamilyen büntetést kapnék, ha elárulnám nekik.

Ám mielőtt valaki válaszolhatna Zayn kérdésére, kinyílik az ajtó és az őrök egy testet löknek be rajta. Göndör fejéről leszedi a szemeit takaró kendőt és csodálkozva néz végig rajtunk, míg az ajtó hangos csapódással bezárul mögötte. 

- Harry! - kiált fel Gemma, s hozzárohanva azonnal szoros ölelésébe vonja. 

Mit keres itt Harry? Francba... Nagyon rosszul volt, mikor beszéltem vele, talán el lett kábítva a bulin... De... Mi oka lett volna elarboltatni Harryt? Még nem emlékezett, amikor beszéltem vele, ez nem lehet az ok...

*Zayn*

Harry csak ül, csendben, mint mi mindannyian, és gondolkozik, mint mi mindannyian. Kérdésem szüntelenül kavarog a fejemben. Mi van, ha pár óra múlva már halott leszek? Ha most láthatom utoljára a fiúkat? Ha ez az egész csak egy idióta búcsú, mielőtt fejbelőnek, mint egy kutyát?

- Harry... - felkapja fejét halk hangomra és rám néz, én viszont csak magam elé bámulok. - Én... Sajnálom, hogy... Majdnem... Megfojtottalak... - hangom bűnánó, de... Igazság szerint bárkit megölnék azért, hogyha azzal megmenthetem azokat, akik fontosak nekem. Nem mintha Harry nem lenne az, csak... Dühös vagyok! Mi itt raboskodunk évek óta, szenvedünk, menekülni sem tudunk, ő pedig szabad volt egészen eddig! A Játékvezető miért nem hozta ide őt is?! Miért lehetett ő szabad, nekünk pedig miért kellett itt bűnhődnünk úgy, hogy az okát sem tudjuk?! 

Dühös vagyok Harryre, amiért ő megkapta azt a szabadságot, amiről én már álmodozni sem merek. De... Tudom, hogy erről nem ő tehet... Hiszen kómában, volt... De... Akkoris... Nem értem a Játékvezetőt... Csak haza akarok végre menni...

- Semmi... Túléltem - barátomra pillantok, kinek ajkain halvány mosoly játszik. A szobát ismét nyomasztó csend urajla, ami már eléggé kezd az agyamra menni. Valamit muszáj tenni ellene. Ha már talán most látjuk egyást utoljára, élvezzük ki!

- Emlékeszek, mikor... - szólalok meg halkan - A Live while we´re young forgatásán elkezdtünk hülyülni kínunkban... Aztán végül abból lett a klipp - mosolyodok el halványan. Az eredeti ötlet annyi volt, hogy tábortűz, autózás, meg az esti buli. A többi hülyülést csak unalmunkban csináltuk, miközben az operatőr véletlenül bekapcsolva hagyta a kamerákat. 

Hiányoznak a régi idők, amikor a semmin is nevettünk és bármilyen helyzetet képesek voltunk feldobni.

- Igen... De nekem akkoris jobban tetszett a Best sog ever tánc tanulása - köpi be Louis.

*Louis*

Elmosolyodok az emlékre. Szörnyűek voltunk, kibírhatatlanok. A Directionerek már aznap feltették a különböző videókat azzal a koreográfiával, mi meg naponta tanultunk egy lépést. Mire a végére értünk elfelejtettük az elejét és kezdhettük az egészet újra. "Imádom, hogy porig alázzuk a táncmozdulatokat" - jutnak eszembe Zayn szavai a This is us - ból. Istenem, mennyit szórakoztunk...

- Nekem a legjobban a videónaplók hiányoznak. Igazán forgathattatok volna még többet is az X - faktor után. - mosolyog ránk Gemma, mire hirtelen, gondolkodás nélkül elkiáltom magam:

-Supermaaaaaaaaaaaaaaaan! -  mindannyiónkból egyszerre tör ki a nevetés, ami percek múlva sem hagy alább. 

- Minek a melltartó? Hívják fel Harry Stylest, ő majd megtartja a lányok melleit! - jut eszembe nevetve az egyik fan edit, melyen egy Kiss you - s kép van, amin Harry tenyerei éppen Zayn mellein vannak és az alatt van ez a szöveg. Még a bongyi is nevet velünk, bizonyára megnézett már pár videót, és kb tudja, miről van szó. 

Istenem... Nevetek... Nevetek! Már el is felejtettem, hogy milyen érzés legalább egy kicsit boldognak lenni, mosolyogni, a röhögőgörcstől levegőért kapkodni. Hátam fájdalmával nem törődve, hasamat fogva felszabadultan nevetek a többiekkel együtt. 

Ám ez is lassan elmúlik, a sok szenvedés után sehogy sem jut eszembe valami boldog emlék. Pedig annyi kavarog a fejemben, de egyiket sem tudom megragadni és elmondani.K.rbenézek a többieken. Ennyi lett volna a jó hangulat?

- Your hand fits in my like it´s made just for me... - Zayn egy pillanatig haboz, majd végignéz rajtunk. Alig észrevehető bólintásokat kap jelzésként, hogy folytassa.

- But bear this in mind it was meant to be... And I´m joinig up the dots with the freckles on your cheeks, and it all makes sense to me...

A dalt Liam énekli halkan tovább, szemeimet már most csípík a könnyek. Nem akarok sírni, nem akarom, hogy a többiek is lássák, mennyire összetörtem.

- I know you´ve never loved the crinkles by your eyes when you smile.... You´ve never loved your stomach or your things... The dimples in your back at the botton of sour spine, but I´ll love them endessly...

- I won´t let these little things slip out of my mouth...But if i do, it´s you, oh it´s you, they add up to... I´m in love with you... And all these little things...

Veszek egy mély levegőt. Nagyon régen énekeltem már, félek, hogy már nincs is hangom.. De bátran bekapcsolódok a többiekhez:

- You can´t go to bed without a cup of tea... - egy pillanatra megakadok, arcomon szomorú mosoly terül el. - Maybe that´s the reason that you talk in your sleep... And all those conversations are the secrets that I keep, tough it makes no sense to me...

Harry vajon ismeri a dalt? Emlékszik rá? Mondjuk... Talán ez is az oka annak, hogy a Játékvezető elraboltatta... Viszont Harry halál nyugodtan énekel tovább, mintha misem történt volna, és ez így megy még hosszú ideig. Rengeteg dalt énekelünk el közösen. One thing, Up all night,  More than this, Summer love, One way or another, Live while we´re young...

Míg ki nem nyílik hangosan az ajtó...

*Liam*

Mosolyom azonnal az arcomra fagy, mikor több őr lép be a cellába, szinte kiszakad az ajtó. 

Mögöttük Ő lépked be büszke testtartással. Haja szőke, arcán arany maszk díszeleg. Ismét feldereng bennem, hogy biztosan ismerem valahonnan, de ahogy eddig, most sem sikerül kitalálnom, ki ő. 

- Látom jól szórakoztok! Sajnálom, de ennek most véget kell vetnem - mondja túljátszott sajnálattal, kezével kecsesen int az egyik őrnek. A férfi azonnal Harry mellett terem és karjánál fogva felrántja. Fájdalmasan felnyög, de ideje sincs tiltakozni, már az ajtón húzzák ki. Rám néz, s ezt tátogja:

- Köszönöm!

Hosszú percekig csak bámuljuk az ajtót, agyam szüntelenül gondokozik. Mit köszönt nekem Harry? Hiszen nem tettem semmit azon kívül, hogy....

Te jó ég...